Proverbs 20

1A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs! 2Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

3Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik. 4A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

5Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. 6A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?

7A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána! 8A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

9Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől? 10A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.

11Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete. 12A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.

13Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel. 14Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

15Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak. 16Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

17Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal. 18A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

19Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál. 20A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

21A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik. 22Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

23Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok. 24Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?

25Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni. 26Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

27Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. 28A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.

29Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj. A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.

30